Szívet tartó kéz rózsaszín háttér előtt illusztráció

Búcsú és újrakezdés 2.

Ahogyan azt az előző bejegyzésben beharangoztam, elkezdtem átíratni az okmányaimat, hivatalos papírjaimat a már új – saját nevemre. A folyamat kissé szövevényes és a sikerhez itt sem könnyen jut hozzá az ember, de megéri.

Remélem, nektek is segítségül szolgálnak az alábbi tapasztalatok:

2018.01.15

A mai napon felhívtam a neten elérhető számokat, és írtam is egy-egy emailt a születésem szerinti anyakönyvi hivatalnak és egy, a lakhelyemhez közeli közjegyzőnek. Utóbbi azt mondta, hogy a jogfolytonossághoz mindössze a névváltást igazoló jóváhagyás közjegyzői hitelesítésére van szükség (laponként pár száz forintos díj ellenében).

2018.01.16

Az anyakönyvi hivatal postán, tértivevényesen küldi az új anyakönyvi kivonatot. Elvileg jövő héten meg is van 🙂

2018.01.22

Érdekes és nagyon meglepő felfedezésem volt. Van Ügyfélkapum és ezen – feltételezem, azzal egy időben, hogy az új anyakönyvi kivonat ki lett állítva – átvezetésre kerültek az adataim. Szóval a fejlécben már ott mosolygott rám az új nevem. Ezzel párhuzamosan a TAJ és az adószámomnál is megtörtént a módosítás. A számok maradtak a régiek, “csak” a név és a nem változott.

2018.01.23

Ma átvettem a vadonatúj anyakönyvi kivonatot a postán. Meglepően egyszerű formátumú dokumentum, de a célnak megfelel.

2018.01.24

Következő lépés a kivonat birtokában a személyi igazolvány cseréje. Már foglaltam időpontot egy Kormányhivatalba holnap délutánra.

Venni kell egy új TB kiskönyvet is: (OEP igazolvány – TB rózsaszín kiskönyv – kihajtogatható rózsaszín kartonszerű dokumentum, amin a munkáltatói jogviszonyokat jegyzik fel)

4387 forrás: hrportal.hu

Gyors telefonhívás a Társadalombiztosítóval (06/1/288-5150 *3451 mellék) és az eredmény:

  • A jelenlegi munkahelyre be kell vinni a nyomtatványboltban vásárolt új, kitöltetlen TB kiskönyvet, és ott a HR-től (vagy a személyzeti ügyekért felelős személytől) kérni kell annak a kitöltését, és egyben a jelenlegi munkaviszony átvezetését, beírását.
  • Új munkaviszony esetén (is) ugyanígy kell kérni, hogy kézzel kitöltve, bélyegzővel ellátva vezessék fel ebbe az új kiskönyvbe az adatokat.
  • Sajnos a régi kiskönyvben található munkahelyeknek az új kiskönyvbe való átvezetése nem lehetséges: viszont legalább nincs szükség a volt munkahelyekkel történő zarándoklatszerű kapcsolatfelvételre az újra kitöltést illetően.
  • Nagyon fontos! A régi kiskönyvet mindenképpen jól elzárva, évtizedekre meg kell őrizni, hiszen később ez lesz az alapja a nyugdíj szolgálati idő számításnak. Sajnos nincs mód a rendszerből való teljeskörű előző személyazonosság törlésnek e tekintetben. De, talán nem is baj, hiszen a ledolgozott évek akár így, akár úgy, de pénzben kifejezhető értéket képviselnek.

2018.01.25

A folytonosságot a két név között egy, a szintén az anyakönyvi hivataltól kérhető hatósági bizonyítvány teremtheti meg – ha erre szükség lenne valahol. Ezt egy papíron megírt kérelem formájában kell elküldeni az anyakönyvi hivatal címére, lehetőleg az anyakönyvvezetőnek címezve. A levélre rá kell ragasztani egy befizetett, 3.000 Ft-os illetékbélyeget, ez az eljárás díja (ilyet a postán tudtok venni, direkt úgy kérjétek, hogy 3000 Ft-os illetékbélyeg). Az ügyintéző szerint azonban erre a dokumentumra viszonylag ritkán van szükség, mert meg szokták érteni a helyzetet a hivatalokban, bankokban stb.

2018.01.26

Tegnap elkészült az ideiglenes személyim, a már végleges lakcímkártyám, az ideiglenes jogosítványom, be lett adva a kérvény a TAJ kártya elkészítéséhez is. Az okmányiroda – ez esetben a kormányhivatal ügyintézőjéről is szólnom kell pár méltató szót. Csak remélni tudom, hogy ti is egy ilyen kompetens csajszi keze ügyébe kerültök majd. Nagyon ügyes, segítőkész, és a feladat megoldására koncentráló ember, aki végig tárgyilagosan kezelte a kényes helyzetet.

A mostani már ún. e-személyigazolvány, azaz egy darab chipes kártya, ami tartalmazza a TAJ és adószámot is, és többek között e-aláírásra is feljogosít. Az ügyintéző szerint azonban a rendszer még nem működik teljesen olajozottan, ezért praktikus egy új TAJ kártyát is igényelni a jövőbeni ügyek intézéséhez. Mivel mi hatványozottan ki vagyunk téve a TAJ kártya használatának a gyakori orvosi szűrésekkel, vizsgálatokkal stb., ezért ezt szintén ajánlott külön kérni, ha esetleg nem kérdeznek rá az ügyintézés során.
Ehhez egy kérvényt kell kitölteni és a Kormányablak ezt küldi tovább a Társadalombiztosítónak. Az új kártya kb. négy hét alatt készül el.  

Az új személyi, lakcímkártya, és TAJ kártya kiállítása is INGYENES, az új jogosítvány kiállítása 4.000 Ft volt, amit egyszerűen bankkártyával, a helyszínen be lehet fizetni.  

Ha budapestiek vagytok, javaslom a XII. kerületi Kiss János altábornagy utcában található Kormányablakot az ügyintézésre. Kicsit eldugott helyen van, de viszonylag kevesen vannak és így nem stresszes.

De vissza a papírokra. Sajnos nem vittem magammal az útlevelem, a kocsi forgalmiját és a nemzetközi jogsit. Igazából nem is hittem volna, hogy ezeket egyszerre is el lehet intézni. Ha ezek is nálam lettek volna, akár egy füst alatt elintézhettem volna, ezt az ügyintéző jelezte is.

Tanulság: ha majd az Okmányirodába vagy valamelyik Kormányablakhoz indultok, vigyétek magatokkal az összes okmányotokat, hiszen nektek is lehet olyan szerencsétek, hogy egy ilyen kedves emberrel hoz össze a sors. Fontos még, hogy ha korábban már csináltattatok Ügyfélkaput, használjátok bátran, és foglaljatok ott időpontot az ügyintézéshez.

A következő lépés várni a már elkészült végleges okmányokra. Ez kb. 4-8 munkanap.  De sebaj, addig is van idő tovább kutatni, hogy mit hogyan lehet átíratni.

Hamarosan jövök a folytatással, puszi,

Zsani

UP:

2018.02.01

Ebben a pillanatban kaptam meg az emailt, hogy megérkezett a Kormányablakba a vadiúj és végleges jogsim. Tehát ennek a legyártása 5 munkanapot vett igénybe. Szuper hír!

Rövidesen innen folyt.köv.  

Reklámok
Szívet tartó kéz rózsaszín háttér előtt illusztráció

Búcsú és újrakezdés 1. rész

2015. augusztus 5., reggel kb. 9 óra. Egy magas nő áll a postahivatal egyik ablakánál, vastag, tömött A4-es borítékkal a kezében. Izgatottan, torkában dobogó szívvel átnyújtja a borítékot az ügyintézőnek, kilép az ajtón, nagyot sóhajt és megáll, tűnődve, mintha egyetlen pillanatba sűrítve újraélné az egész eddigi életét.

Ez a nő én vagyok másfél évvel ezelőtt.

Azon a napon küldtem el a megfelelő hivatalnak a nem és névváltáshoz szükséges dokumentumokat és magát a kérvényt. Sajnos a szokásos 30-60 napból – több bürokratikus csavar miatt – másfél év lett, de most végre megkaptam a hivatalos jóváhagyást a nem és névváltás adminisztratív oldalának elindításához.

Ilyen hosszú idő után a posta előtti jelenet szinte ugyanúgy zajlott, mint másfél éve.

Ma Magyarországon talán ez a legmegosztóbb téma az érintettek és a kívülállók körében egyaránt. Nagyon nehéz volt ép lélekkel eljutni erre a pontra, amikor is leírhatom nektek a következő lépéseket.

Jelenleg csak egy-két oldalon lehet arról olvasni, hogy ennek a gyakorlati megvalósítása hogyan zajlik jogilag és gyakorlatban. Úgy érzem, hogy itt többre van szükség, mint felsorolni az egyes hivatalok, testületek címeit, elérhetőségeit. Persze ez is elengedhetetlen, de elhatároztam, hogy leírom ide nektek egy folytatásos bejegyzés sorozatban a tapasztalataimat, hogy hova, mikor kell menni, mire kell vigyázni, miket kell kiállíttatni, miket kell beadni stb.

Lássuk honnan is indulok. Van egy személyazonosságom, kb. 12 évnyi aktív adófizetői jogviszonyom, egy lakáshitelem, egy autóm, két diplomám, nyelvvizsgáim, munkahelyem.

Szóval amiket át kell íratnom az új névre (a teljesség igényével):

Személyazonosság

  • Anyakönyvi kivonat
  • Személyi igazolvány, lakcímkártya
  • TAJ és adókártya
  • Rózsaszín kiskönyv (ebben gyűjtik a ledolgozott “szolgálati időt”, azaz a munkahelyeid mettől meddig pecsétjei)
  • Útlevél

Bank és pénzügyek

  • Bankszámla, lakáshitel
  • Biztosítók
  • Befektetésekhez kapcsolódóan pl. Egészségpénztár, Államkincstár stb.
  • Könyvelő

Munkahely

  • Új munkaszerződés
  • Régi munkahelyekről referencia leveleket kérni az új névhez a régi névhez kapcsolódó tapasztalataik alapján

Lakás

  • Földhivatali újra bejegyzés (tulajdoni lap)
  • Közüzemi szolgáltatók (Elmü, Főtáv, DIGI, stb.)

Autó

  • Jogosítvány
  • Nemzetközi jogosítvány
  • Forgalmi
  • Kötelező felelősségbizti, CASCO
  • E-Autópályamatrica

Bizonyítványok

  • Diplomák
  • Nyelvvizsgák
  • Érettségi

Különféle tagságok, pontgyűjtők

  • Shell, Supershop, Hervis stb.

Mi az első lépés?

  1. Először is fel kell vennem a kapcsolatot a születési helyemnek megfelelő anyakönyvi hivatallal, hogy kiállítsák az új anyakönyvi kivonatot.
  2. Fel kell vennem a kapcsolatot egy Közjegyzővel, hogy milyen módszerrel lehet megteremteni a folytonosságot a régi személyazonosság és az új között. Hiszen a személy ugyanaz, “csak” a papírok változnak.

Itt egy Közjegyzői okiratra tippelek, hogy kell majd, de ez kiderül.

Szóval – ahogyan az a listából is kiderül -, nagy meló lesz, és valószínűleg a költségvetésemet is rendesen felborítja majd, de itt már nem szabad feladni.

Tehát még egyszer: a folyamat elindításának alapfeltétele, hogy a Kormányhivataltól megkapjátok azt a levelet, hogy a kérelmet elfogadták, és a beadvány releváns részeit továbbították a születés helyének megfelelő anyakönyvi hivatalhoz/anyakönyvvezetőhöz.

Az eltelt másfél év tapasztalata azt mondatja velem, hogy erre (mármint a nem- és névváltásra) csak az vállalkozzon, aki nagyon elhivatott és tudja, hogy ez az út számára az egyetlen lehetőség, emellett képes a sokadik esés után is felállni.

Fogcsikorgatós türelem, kreativitás és elszántság kell hozzá, de a végén egy nagy nyugodt alvás vár és tiszta lelkiismeret, hogy mindent megtettem magamért és végre igazán koncentrálhatok az életemre, szeretteimre, karrieremre, hobbijaimra és minden olyanra ami igazán érdekel és előrevisz. Ugyan lehet, hogy transznemű vagyok, de ez innentől nem kell, hogy egy hatalmas lepelként beborítson mindent az életemben.

Ne feledjétek: akármilyen kegyetlenül nehéz is – emberek vagyunk, szakemberek, kollégák, akiknek a birtokában értékes tudáshalmaz lapul. Szerető és szerethető családtagok, barátok, akik fontos fogaskerekei a társadalomnak – lakóhelytől és országtól függetlenül.

Most munkára – hamarosan jövök az első eredményekkel!

Puszi, Zsani

Így gyűjthetsz a transition-re

Aki esetleg olvasta a transition költségeiről szóló összefoglalómat, az valószínűleg a szívéhez kapott. Még ha nem is kerül mindenkinek ennyibe (habár ennél jóval magasabb is lehet a költség pl. egy USA beli műtét esetén), azért ezek a számok a legkevésbé sem légből kapottak. Nekem, itt, Magyarországon, a 2017-es évben, ennyibe került a teljes folyamat.

Szerintem nagyon fontos, hogy ismerjétek ezeket az összegeket, és hogy beszéljünk arról, mivel jár, milyen terheket ró az átlagemberre az, hogy teljes értékű nőként élhessen.

Nem fogok titkolózni (főleg azért nem, mert nem az ölembe hullott az elismerés), de a transition kezdetekor körülbelül nettó 400 ezer forintot kerestem, amiből azért félre tudtam tenni, tudtam jó előre gondolkozni. Az ez utáni két évben ennek az összegnek nagyjából a feléből kellett gazdálkodnom, ami lehet hogy még mindig átlagos, de a sok gyógyszer és orvosi kezelés rendesen megborította a költségvetésem.

Tudom, hogy sokan vannak, akik nem tudnak ennyi pénzt félretenni és nem is szeretném megmondani a “tuti” megoldást. Viszont jó, ha ismertek olyan lehetőségeket, amikkel elősegíthetitek magatok számára az anyagilag könnyebb utat.

Az egyik ilyen jó dolog manapság az egészségpénztár. Ez egy olyan, államilag támogatott lehetőség, amellyel munkáltatók és dolgozók is egyaránt élhetnek.

Miért jó?

Ha a munkaadótoknál van rá lehetőség, kérjetek fizetésemelést egészségpénztári kártyára feltöltött összeg formájában – ezzel ugyanis a kedvező, 43,66%-os adózás miatt jobban járnak, mint ha bérjellegű juttatásként adnának fizetésemelést.

De dönthettek úgy, hogy magatoknak fizettek be x összeget a saját egészségpénztári számlátokra. Ekkor – de csak ekkor – évente 20% adóvisszatérítést kaptok a saját befizetéseitek után. Ez azt jelenti, hogy ha pl. havi 5000 ft-ot utaltok havonta, az éves szinten 60 000 ft (jó, egy kicsivel kevesebb a költségek levonása után). Erre az összegre az éves szinten befizetett adótokból 20%-ot, vagyis ebben az esetben 12 000 ft-ot visszautalnak a számlátokra, az adóbevallási időszakot követően.

Elég sok egészségpénztári szolgáltató létezik, ez alapján a 2015-ös összefoglaló alapján kezdjetek keresgélni.

Figyelem: az összes további infót annak tudatában olvassátok, hogy az egészségpénztárak az egy évben befizetett személyi jövedelemadóból utalnak vissza, tehát az igényléshez feltétel, hogy legalább a visszaigényelt összegnek megfelelő mértékű szja-t vonjanak tőletek. (Más szavakkal: nem érdemes évi 750 000 ft-ot befizetni, ha nem tudjátok visszaigényelni a 150 000 ft-ot, mert az éves szja-tok 50 000 ft).

Erre használhatjátok fel

Alapvetően ezekre tudjátok fordítani az itt gyűjtögetett pénzt (a lista nem teljes, érdeklődjetek – lsd. a felsorolást a cikk végén):

  • törzskönyvezett, gyógyszertárban készített (FONO) és OGYI listán szereplő gyógyszerek
  • orvosi rendelvényre előírt talpbetétek, matracok és szemüveg (de kell az orvosi igazolás)
  • steril tapaszok, lázmérő, inhalátor, kötszerek, pelenkák (utóbbi kettő az SRS után jól jöhet)
  • helyreállító műtétek (orvosi igazolással pl. SRS)
  • szűrővizsgálatok (nőgyógyász, bőrgyógyász stb.)
  • és még sok más, pl. van egy olyan szuper lehetőség is, hogy hosszabb betegség esetén egyfajta önsegélyező pénztárként funkcionálhat, vagyis a táppénz és a jövedelem különbözetének összegét kiutalhatjátok onnan a számlán lévő keretetek erejéig, ezt aztán bármire elkölthetitek. Ehhez azonban munkáltatói igazolás is szükséges.

A műtéteknél és a szűrővizsgálatoknál fontos, hogy csak olyan szolgáltatónál tudtok így fizetni, akik leszerződtek az adott egészségpénztárral. Ezért én csak a legnagyobb szolgáltatókat ajánlom, mert náluk a legnagyobb a kínálat partnerekből.

Fizetni kétféleképpen tudtok: vagy a kapott kártyátokkal (ami olyan, mint egy bankkártya), vagy kifizetitek készpénzzel, és a szolgáltató által adott számlát bekülditek az egészségpénztár címére. Ezután az adott összeget jóváírják az egészségpénztári számlátokon (személyes tapasztalat: ilyenkor az összeg egy “várólistára” kerül, amit valószínűleg az adóbevallás után írnak csak jóvá).

Szóval kicsit körülményes, de szerintem a 20%-ért megéri kicsit utánanézni. Én sajnos a műtétre még nem vettem igénybe, viszont azóta fogorvosnál, és más szűrővizsgálatoknál is fizettem ezzel a kártyával. Számomra megnyugtató a gondolat, hogy van egy kis összeg, amit az egészségügyi kiadásaimra megtakarítok, emellett a 20% visszatérítés is jól jön. Viszont nagyon figyeljetek, mert ez a 20% nem kamat! Ami azt jelenti, hogy mindig csak az adott éves befizetések 20%-át térítik vissza, vagyis nincs kamatos kamat.

Lekötés EP-n belül

Ha tovább játszanátok a kedvezményekkel, érdemes minden évben egy kisebb összeget lekötni az egészségpénztári számlán. Igaz, hogy ebben az esetben vállalnotok kell, hogy két évig nem nyúltok hozzá, viszont:

  • +10% adóvisszatérítést kaptok a lekötött összegre (az éves befizetésre kapott 20%-on felül)
  • ezek a hozamok kamatadómentesek (mivel nem kamat!)
  • ha minden évben pl. 20 000 ft-ot lekötnétek, akkor évente visszajárna 2000 ft, emellett két év után minden évben lejárna az előzőleg lekötött összeg, amit innentől kezdve ugyanúgy felhasználhattok, mint a számlán lévő le nem kötött pénzt (a hozzám hasonló pénzéhesek pedig ismét leköthetik, a korábban bejött 10 meg 20%-okkal együtt, na ez már majdnem olyan, mint a kamatos kamat).

Limit

Mint minden jónak, ennek is van egy határa: a maximálisan visszaigényelhető összeg 150 000 forint, viszont ez évi 750 000 ft befizetés, vagy nagy összegű lekötés esetén jön össze. Ennél többet semmiképpen nem érdemes egy évben betenni, illetve lekötni, mert akkor is csak 150 000 ft-ot fogtok visszakapni. Ha megtehetitek, akkor viszont maxoljátok ki a kedvezményeket.

Összefoglaló

Akkor se keseredjetek el, ha ennél sokkal kevesebbet tudtok erre a célra félretenni. Apránként így is összejöhet egy szép összeg, ami szerintem egy nagyon jó lehetőség – higgyétek el, nem fűződik semmilyen érdekem az ajánláshoz, direkt nem linkeltem egyik szolgáltatóra sem, döntsétek el ti, hogy nektek megéri-e.

Ha szeretnétek elkezdeni ilyen módon gyűjtögetni, három lépést javaslok:

  1. először a munkáltatónak mondjátok el, hogy nyitni fogtok egy EP számlát, hátha hozzájárulnak vagy mondanak néhány hasznos tanácsot (főleg a pénzügyesek tudnak jó tippeket adni)
  2. ezután érdemes a szolgáltatóhoz elmenni, vagy felhívni őket és részletes tájékoztatást kérni – fontos, hogy a meglévő orvosaitokat is nézzétek végig, hogy melyikőjük milyen pénztárakkal áll szerződésben
  3. végül beszéljetek azzal a könyvelővel, aki az adóbevallásotokat csinálja, hogy ő is tudjon a változásról

 

Sok sikert és jó gyűjtögetést kívánok!

Zsani

Milyen együtt élni egy TS nővel?

Ez a blogbejegyzés egy kicsit más lesz, mint az eddigiek: megkértem a páromat, hogy írja le az érzéseit azzal kapcsolatban, hogy ő hogy élte meg az elmúlt hónapokat, éveket mellettem. Az ő írása következik:

“Milyen érzés egy TS nővel együtt lenni? Részemről, ami nehéz volt a kapcsolatunkban, az soha nem a transition miatt volt. Arra nem emlékszem, hogy álmatlanul forgolódtam volna, hogy tudom-e nőként kezelni. És soha nem voltak bennem kérdőjelek az ő érzéseivel kapcsolatban sem…

Egy társkeresőn ismerkedtünk meg, így még a találkozás előtt volt időnk beszélni arról, hogy mik a tervei. Számomra az volt a fontos, hogy lássam, vannak konkrét céljai a jövőre nézve. Nagyon őszinte volt velem, nem titkolta, hogy még férfiként él, és minden tekintetben próbált felkészíteni az első személyes találkozásra. Igyekeztünk megismerni egymás érdeklődési körét, hogy ne csak a transition-ről szóljon az első randi.

Amikor először megpillantottam, zavarba jöttem. Nagyon furcsa volt, úgy éreztem, hogy egy férfival állok szemben. De ahogy leültünk egy kávéra, elkezdtünk beszélgetni, ráismertem arra az imádnivaló nőre, akivel már hetek óta leveleztem. A tekintetében megláttam a valódi, legigazibb énjét, és ez elvarázsolt.

A legnagyobb hatást az tette rám, hogy mennyire pozitívan áll az élethez, és mindig a dolgok napos oldalát látja. Van benne valami gyermeki őszinteség és életöröm. Emellett azonban nagyon racionális gondolkodású ember, aki tudatosan tervezi az életét.

Már az első találkozásnál eldőlt, hogy nem leszünk barátok, hiszen ez több ennél. Talán egy-két nap telt el, amikor már úgy viselkedtünk, úgy szóltunk egymáshoz, hogy tudtam: együtt vagyunk.

A barátaink többnyire jól viselték a hírt, a családtagjaink vegyesen: voltak nagyon rossz és meglepően jó reakciók is. Mondjuk az sem segített a dolgon, hogy én közel tíz évvel fiatalabb vagyok Zsaninál, így akadt, aki eleve halálra ítéltnek tekintette a kapcsolatunkat.

Két dolgot szoktak leggyakrabban megkérdezni tőlem: az első, hogy hogyan tudok együtt lenni vele (főleg a műtétek előtt). Nem mondom, hogy mindig könnyű volt, de sok beszélgetéssel, odafigyeléssel meg tudtuk oldani a gondokat. Számomra ő mindig is ugyanaz a nő volt, akinek ma már mások is látják. Minden lépésnél ott voltam mellette, láttam, hogy hogyan haladt végig az úton – igen, nehéz volt, de semmiért nem cserélném el ezt az érzést. Közelebb kerültem hozzá, mint bárkihez életemben, mert egyszerűen muszáj volt, hogy minden félelmemet, minden érzésemet megosszam vele.

Hogyan sikerült végig csinálnunk? Szerintem úgy, hogy akartuk. Hogy nem adtuk fel a nehézségeknél. A műtétek után volt egy nagyon rossz időszak, amikor rengeteget veszekedtünk. Fel kellett tennünk a kérdést: akarjuk-e ezt még? Mivel mindketten igennel válaszoltunk, leültünk és elmondtuk, mire lenne szükségünk a másik részéről. Igyekeztünk több időt együtt tölteni, és jobban odafigyeltünk egymásra.

Egy kapcsolat sosem önmagától jó, hanem két ember közösen befektetett munkájától. A szerelem fontos, de a közös célok, a kitartás, a türelem legalább ilyen fontosak. Nem szégyellem azt, hogy hiszek ezekben a hagyományos értékekben és hogy ki merem mondani neki: ezt a kapcsolatot nem években szeretném mérni. De ha azt láttam volna, hogy ezért csak én küzdök, biztos hogy abbahagyom az egészet.

Azoknak, akik TS-ek és párt keresnek, vagy már kapcsolatban vannak, azt tudom csak tanácsolni, hogy legyenek őszinték és mindig osszák meg még a lényegtelennek tűnő részleteket is. Senki sem gondolatolvasó, ezért mindennél fontosabb, hogy sokat beszélgessetek. A másik fontos dolog szerintem, hogy legyen meg mindkét félnek a saját érdeklődési köre, a hobbija, ami kikapcsolja és megnyugtatja. Mindenkinek szüksége van néha egy kis elvonulásra, még ha nem is érzi ezt. Egy kiegyensúlyozott, feltöltődött ember pedig a kapcsolatába is nagyobb energiákat tud fektetni.”

Nem mondhatom el senkinek…

Nem vagyok az a fajta ember, aki sűrűn olvas verseket, mégis, van néhány olyan mű, ami annyira megérintett, hogy rendszeresen újra meg újra el kell olvasnom. A mai is éppen ilyen és ezért szeretném megosztani veletek. Karinthy Frigyes: Előszó című verséről van szó, a Nem mondhatom el senkinek című kötet első, bevezető verséről (a kötetben szereplő többi vers is nagyon megér egy olvasást).

Miért olyan különleges számomra? Mert egy hihetetlenül összetett dolgot: az emberi életet meséli el nagyon egyszerűen és szépen. Minden sora egy-egy önálló történet, ami – bár végig saját magáról beszél – mindenkiről és mindenkihez szól.

Számomra azt jelenti, hogy volt értelme “világra jönnöm”, mert (és ez tényleg igaz!) minden életnek van célja és értelme, de ezt magunknak kell megkeresnünk. És ezen az úton, amíg keressük magunkat, a céljainkat, egyedül vagyunk.

Soha nem gondoltam, hogy egyszer lesznek olyan mély gondolataim, amiket majd egy ilyen fórumon fogok megosztani: sosem gondoltam, hogy egyszer írni fogok. De azt mindig tudtam, hogy nem illek bele a “sablonba”, hogy valamiért kívülálló vagyok. És amikor csúfoltak, megvertek, amikor nagyon kegyetlenül kiközösítettek, az nem azért volt, mert szemüveges voltam. Már akkor is, gyerekként érezték rajtam, hogy furcsa vagyok, “más”, és nem illek abba a közegbe, ahova születtem.

Tudtam én is nagyon jól, és egyszer, tizenkét éves koromban végre megtaláltam a leírását annak, aki vagyok, végre nevet tudtam adni az érzéseimnek. Transzszexuális nő vagyok. Habár mindenki körülöttem fiúként, férfiként kezel, és a tükörbe nézve is egy férfit látok, tudom, hogy nem vagyok az.

Ettől a pillanattól fogva legbelül elkezdtem készülni arra, hogy egy napon belevágok a transition-be. Mindig, még amikor a lehetőségeim mérföldekre is voltak ettől, akkor is tudtam, hogy egy napon eljön.

Sok dolog eltéríthetett volna: a kapcsolataim, ahol nem tudták kezelni és elfogadni a bennem rejlő érzéseket. Az anyagi helyzetem, hiszen ahogy nőtt a fizetésem, ott volt az a sok-sok lemondás, az a szigor, amivel éveken át egyre nagyobb összegeket tettem félre a “nagy pillanatra”. Ezt a szépen növekvő megtakarítást aztán elkölthettem volna annyi más dologra: kocsi, lakás, utazás… de ott belül az a részem, amely sosem engedte, hogy hazudjak magamnak, megerősített az elhatározásomban.

Azt is tudtam, hogy egy napon nőként fogok élni, boldogan és tudtam – talán meg is álmodtam – hogy él valahol egy ember, akinek jó leszek így is, mert szeretni fog és elfogad. És együtt fel tudunk építeni egy csodás, közös életet, amiben tisztelni tudjuk egymást, őszintén, hazugságok nélkül.

Még azt is mondja nekem ez a vers, hogy bármilyen nehéz is volt és lesz ezt felépíteni, nem kell majd úgy meghalnom, hogy sosem lehettem önmagam és egy álarc mögött töltöttem az egész életem.

Szóval a hosszú bevezető után jöjjön a vers, és remélem, ti is megosztjátok majd, hogy nektek mit jelent:

Karinthy Frigyes: Nem mondhatom el senkinek

Előszó

Nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülöm,
mindnyájotoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a félúton.

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott rá, hogy őt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak,
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanúskodom a napról, hogy ragyog.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem, s dadog a szám.

Elmondanám, az út hova vezet,
Segítsetek hát, nyújtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb a mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérelek,
Engedjetek fel a lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit elmondok mindenkinek.

Az Egykor és a Most találkozása

Pár napja egy, a párommal történt kellemes, délutáni beszélgetés során ismét felmerült, hogy nézegessünk régi, családi képeket, nosztalgiázzunk egy kicsit. A múlt és a jelen igen különleges találkozása történt meg ezúttal.

A múlt

Korábban már szó esett arról, hogy igen zegzugos úton sikerült eljutni arra a pontra, ahol ma tartok. Több párkapcsolatom is volt, sok országban sikerült megfordulnom és a családommal is egy viszonylagosan elfogadható kapcsolatot ápoltam. Minden képen, emlékben a régi, még coming-out előtti énem szerepelt a szó valós és átvitt értelmében is. Édesanyám a mai napig ezeket az emlékeket kergeti, talán a rabjukká is vált.

Az azóta eltelt időben sajnos elhidegült a kapcsolatom a családommal, és anyukám a coming-out előtti éveket szeretné egy csomagban visszakapni. Vele képnézegetés és nosztalgiázás fel sem merül, mert elég gyorsan könnyekben törne ki. Amikor persze az ember ezt látja, akkor elkapja egyfajta bűntudat még akkor is, ha tudja, hogy ez a transition gyakori velejárója. Talán emiatt is nagyon kegyetlen a transz létezés, hiszen akkor is és most is én – én vagyok. Ezt nagyon nehéz a környezetnek elfogadnia és nem is csak a környezetnek…

Sokan ts nő van, akik gyűlölték, megvetették a régi énjüket, azt a közeget vagy külsőt, amivel együtt kellett, hogy éljenek. Ugyan nagyon régóta éreztem magamban azt az érzést, ami a male to female transition-höz vezetett, de nem utáltam magam és nem is néztem undorral magamra. Nem tudom pontosan definiálni, hogy miért nem éreztem viszolygást, de azt sem tudom megmagyarázni igazán, hogy bizonyos helyzetekben miért éreztem.

A képek, amik emlékként visszaköszönnek, sok szépséget és vidámságot hordoznak magukban és alapvetően a többségüknek nagyon örülök, hogy megtörténtek velem, hogy a részemmé váltak.

Bevallom, néha megkönnyezem azt az időszakot is és a mostanit is, hiszen hosszú és rögös út volt addig is, és eddig is eljutni. Persze, nem szabad a múlt árnyait kergetni és erősen, emelt fővel kell a jelenben létezni és a jövőbe tekinteni. Sokszor azonban a befektetett energiák elvesztése és az újjáépítés, ha akarja az ember leánya, ha nem, könnyen felszínre hozzák az érzelmeket.

Az átmenet

Azonban valamiért, amikor visszatekintek azokra a titkos és féltve őrzött képekre, amelyek a transition előtti, még az átöltözést bemutató időkből származnak, egyszerre érzek egyfajta együttérzést és melegséget. A képek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy egy olyan környezetben, ahol semmiféle ts téma nem volt megengedett – sem neveltetési, sem mikrokulturális alapon – mégis utat tört a bátorság, és sikerült megélni már akkor is a mély érzéseket.

Persze, most sokszor vicces látni az első próbálkozásokat akár smink, akár öltözködés terén, mégis én csak azt látom, mennyire felszínre akart törni. A külsőségek nem számítanak, csak az, hogy ez a mindent elsöprő érzés itt legbelül, hogy a testem nem egyezik a lelkemmel, mennyire felperzsel minden gátlást és ezt meg kellett élni. Muszáj megélni, megtapasztalni akármilyen formában is nyilvánuljon meg, mert így lehet megismerni és megtanulni élni vele.

Régebben minden olyan pillanatban, amikor csak lehetőségem nyílt az átöltözésre, rengeteg képet készítettem magamról. Ahogy meséltem is, ezt csak egy zárt közegben tudtam megtenni, ezért a képek adták az egyetlen visszajelzést, ami alapján fejlődni tudtak a képességek, az ízlés.

Az évek múltán így egyfajta evolúciós folyamat követhető nyomon és szerintem ezt az érzést mindenki ismeri, amikor csak úgy tombol az adrenalin az emberben és később a képek láttán pontosan meg tudja mondani, hogy amikor az készült, akkor éppen ki, milyen élethelyzetben, hol és mikor volt.

Könnyebb így visszatekinteni és rendezni akár a bűnös, akár a boldog érzéseket az átéltek kapcsán. Támpontot adnak nem annyira az önigazoláshoz, mint inkább a megismeréshez, önmagunk és a környezetünk reakcióinak mélyebb elfogadásához.  

De, ha ez így van, akkor mégis miért olyan nehéz a múltbéli képekre csak rágondolni is?

Bűntudat? Szégyen? Vagy netán büszkeség az akkor elértek iránt és miatt érzett diszkomfort, hiszen akkor még más testben kellett teljesíteni? Mi táplálja ezt a különös viszolygást a múlttól?

A jelen

Ezekre a kérdésekre számomra a jelen adta meg a választ. Lassan két éve tart a transition, és ez alatt az idő alatt rengeteg merőben más élmény és benyomás ért, mint eddig bármikor. Közülük sok olyan, amikre nem tudtam felkészülni, de meg kellett élni a jókat is és a rosszakat is, és már egy új világ részeiként kell kezelni őket.

Ahogy az új képeken egyre inkább elmosódtak a régi vonások, egyfajta légüres térbe kerültem. Hiszen, bár az összes képen egy nő néz rám vissza, abban a formában, ahogy mindig is kellett volna, mégis furcsa. Furcsa érzés pl. az, amikor x hónap után egyszer egy Spar üvegajtajában teljesen váratlanul megpillantottam saját magam, és mint egy villámcsapás hasított belém, hogy az a nő aki ott a szatyrot tartja a kezében, én vagyok.

Az idő előrehaladtával az ilyen élmények mindennaposakká váltak. A postán már előre engedtek az urak az ajtóban, és a “leolvasások” száma úgy általánosságban is csökkent. Végre a vágyott irányba haladtam. Viszont eközben az elmém is eltávolodott attól a képtől, ami a régi képeken látható, még akkor is, ha pontosan tudom, hogy ő is én vagyok.

A kulcs talán a kapcsolatban rejlik, amit igenis létre kell hoznunk az elménkben akkori testképünk és a mostani között. Ez mondjuk kicsit furán, sőt akár ijesztően is hangozhat, de meg kell tenni és foglalkozni kell vele. A haladóbb szemléletű országokban pl. pont ezzel a témakörrel behatóbban is foglalkoznak az ún. gender therapyst-tek, hiszen az agynak azok a változások, amik a tükörből nap mint nap visszaköszönnek, túl gyorsak is lehetnek. Persze, ez egyénfüggő, de főleg akkor, ha valaki kisebb vagy nagyobb átalakító műtétekre is vállalkozik, pláne igaz.

Ennek a kapcsolatnak ki kell terjednie a negatív érzésekre is, hiszen nem tettünk semmi rosszat. Sajnos a természet játékot űzött velünk, de az önmarcangolás csak megnehezíti az ügyet.

Ugyan én nem készítettem egy előtte-utána videót, olyanokat, mint amik a YouTube-on tömegesen elérhetőek, de azt többször megtettem, hogy egy régi és új képemet egymás mellé tettem és hosszasan tanulmányoztam a hasonlóságokat és eltéréseket. Külön érdemes a képekkel egészen és apró részletekben is foglalkozni.

Egyre jobban megtanultam elfogadni magam mindkét arcképen. Hiszen nem lehet úgy élni, hogy nincs múltad. Egy ember, legyen akárhány éves is, nem kezdheti elölről az életét a múltja nélkül, különben jelene sem lesz..

Persze az is megérthető, ha valaki ki akar törölni dolgokat, pillanatokat, de bármilyenek is voltak, azok is egy és ugyanazon értékes személlyel történtek. Ami szép, azt hagyni kell ragyogni az emlékek között, ami rossz, arra meg úgy tekinteni, hogy lehetőséget adtak a fejlődésre, az új megélésére. Ha esetleg megalázták a régi éned, mondjuk a suliban (velem is megtörtént nem egyszer), túléltük és erősebbek lettünk általuk, mert teret adtak a felülemelkedésre.

Legyetek büszkék önmagatokra, arra, amit a múltban vagy a jelenben elértetek. Bárhol is tartsatok a transz úton, hatalmas bátorság, elszántság kellett hozzá, ami igenis kiemelkedő érték, hiszen ez a félelmek legyőzésével is együtt jár.

Biztatnálak titeket az önvizsgálatra a fenti témakörben és nagy örömmel venném, ha megosztanátok akár itt, vagy a FB oldalon, hogy ki hogyan éli meg a fentihez hasonló érzéseket, gondolatokat 😊

 

Pussz,

Zsani

4 pofátlanul olcsó kozmetikai cucc

Mindig is imádtam a női lét azon kettősségét, hogy egyszerre vagyunk képesek vagyonokat fizetni egy-egy “csodatermékért”, ugyanakkor mennyei boldogságot érzünk, ha valami jó kis kencét találunk fillérekért.

Ha ti is hasonlóan vagytok ezzel, akkor imádni fogjátok ezt a túlélő listát: az elmúlt hónapokban ugyanis találtam négy olyan terméket, ami kategóriájában elképesztően olcsó, mégis hihetetlenül hatásos. De ne gondoljátok azt, hogy én csak az árát nézem a termékeknek: az alábbi szerzeményekért simán kifizetnék többszörös árat is, annyira beváltak.

Vágjunk is bele!

  1. Balea Med Ultra Sensitive Sampon: a dm üzletekben kapható, egyszerű megjelenésű termékért nagyjából 400 ft-ot fizettem. Nem samponnak használom, hanem arctisztításra – és arra a világon a legjobb. A gyógyszertári, bio, kézműves termékek elbújhatnak mellette! Nagyon könnyű, kicsit vizes állaga könnyen felvihető, mégis alaposan tisztít. Mindenkinek, de főleg érzékeny bőrűeknek jó szívvel ajánlom.
  2. Rival de loop elektromos arckefe: a pici készülék (rózsaszín!) 3000 ft a Rossmann üzletekben, és erre még sokszor kedvezményt is adnak. Tudom, nem egy profi eszköz, de sokkal hatásosabb, mint a szemcsés arcradírok és a különböző szilikonos és szivacsos arctisztítók. Nagyon simává teszi a bőröm (a fenti lemosóval együtt használom) és ez az érzés 1-2 napig meg is marad.
  3. Swiss-o-par mélytisztító sampon: még leírni is csodás 🙂 Abszolút szerelem ez a termék, most körülbelül 6 flakonnal őrizgetek belőle otthon (sajnos kevés helyen kapható, de ahol látom, levadászom). A vastag szálú, sűrű és nehéz hajam nagyon alaposan tisztítja, de vigyázni kell vele, mert túl gyakran használva száríthat. Az ára kb. 700 ft.
  4. Alterra Sensitive Tusfürdő és Hajsampon: az 500 forintos termék szintén a Rossmann-ban kapható, és azt ígéri, hogy kíméletes az érzékeny (fej)bőrhöz. Nekem samponként nem vált be, sajnos irritált, viszont tusfürdőként nagyon is szeretem. Jó tömény állaga alkalmassá teszi nagyobb kádfürdőzésekre is, úgyhogy egy próbát megér.

Ha nagyon figyeltetek, biztosan észrevettétek, hogy azokból a termékekből veszek nyugodt szívvel olcsó és semleges fajtát, amiket úgyis lemosok magamról. Igyekszem inkább azokra költeni többet, ami hosszabb ideig a bőrömön marad.

Ebből is jöjjön egy gyors lista:

  • Ha tonik, akkor micellás víz: abból is kizárólag a Garnier Micellás Arctisztító Víz Száraz és Érzékeny Bőrre. Olyan régóta használom, hogy szinte már a testem részének érzem. Természetesen utazó méretet is vettem belőle, hogy sehol ne kelljen nélkülöznöm. (A vattakorongokról nem is beszélve! Utazás? Telefon, pénztárca, vattakorong nálam van?)
  • Arctisztítás után ápolás: jöhet az Uriage érzékeny bőrre való CC krémje (Uriage Roséliane CC Krém SPF30). Arckrém és alapozó egyben, szuper találmány!
  • Ha smink, akkor az Urban Decay Naked Basics palettája – nekem nem is kell más, a szemöldökömtől a cicás vonalig minden kivitelezhető vele, hétköznapi és alkalmi smink készítéséhez is ideális.

Egyébként mostanában gondolkozom néhány ránctalanító és arcápoló szérum bevetésén is, ha nekiállok, mindenképpen tudósítok róla.

Ja, és olvassátok el a többi sminkes bejegyzést is:

1 2 3

Pussz,

Zsani